Balatonalmádi a Dunántúl, Veszprém megyében lévő, lüktető kisváros. A Balaton északi partján fekszik, Veszprémtől délre 15 km távolságban, Balatonfüzfő és Alsóörs között. Szinte teljesen összeépült Káptalanfüreddel és Vörösberénnyel. A Bakony déli nyúlványai határolják, melyek a Balatonra tekintenek, s megvédik a várost az Északi széltől. Könnyen elérhető, akár vasúton, buszon vagy autón érkezik az ember. Az idelátogató nem is gondolná, s a helybeliek sem nagyon tudják, hogy a Balaton ötödik legnagyobb fürdőhelyén tartózkodnak. A kisváros 1989-­ben kapta a város rangot, s családias hangulata miatt visszajáró vendégek sorát tudhatja magáénak.

Balatonalmádi története

   Balatonalmádi a Balaton ötödik legnagyobb fürdőhelye (az északi parton a harmadik) a hozzá tartozó Vörösberénnyel, Budatavával és a fenyvesek között meghúzódó Káptalanfüreddel együtt a Balaton­felvidék egyik legszebb, legregényesebb pontján fekszik. Földrajzi helyzete az olasz-­francia Riviérához hasonló. Amfiteátrum elhelyezkedésének köszönhetően Almádi nappal is tetszetős látvány. Különösen a kenesei magas-partok tetején állva ragad meg a parttól a hegyoldalra felkúszó villák, nyaralók, lakóépületek látványa. Az alsóörsi erdő, az Öreg­hegy és a vörösberényi részből kiinduló dombhát (Lak­hegy) által körülzárt öböl olyan fekvést biztosít Almádinak, ami egyedülálló a Balaton mellett.

   A természet által nyújtott előnyök és a Balaton közelsége révén már a római időkben lakott hely volt, amit a római sírok és egyéb leletek is bizonyítanak. A honfoglalás idején Almádi a fejedelmi törzs szállásföldjéhez tartozott, és nevét ­ egyesek véleménye szerint ­ a honfoglalás kori helynévadás gyakorlatának megfelelően egy "Almád" nevű személyről nyerte. Más kutatók viszont a gyümölcsnévvel hozzák kapcsolatba, mert a veszprémi káptalan dézsmás hegyközsége volt. Ma ez a feltevés a valószínűbb.

   Az Öreg­hegyen X­XI századi temetőt tártak fel, ami azt bizonyítja, hogy ez időben a település nem a vízhez, hanem a veszprémi úthoz igazodott, ami elsősorban hadászati szempontból volt fontos.

   Almádiról először az 1493. évi átírásos oklevélben olvashatunk. Ekkor a veszprémi káptalan birtoka és még Szárberényhez (ma Vörösberény) tartozik. A permi vörös homokkő málladékából keletkezett földje leginkább szőlőművelésre alkalmas, és így területét a távolabbi múltban is elsősorban szőlősként emlegették. 1693-­ban Almádi elhagyott puszta volt. Az 1700­as évek végén a török pusztítás után Veszprém lakói szőlőket telepítettek s állandó település alakult itt ki. Balatonalmádi évszázadokon át Vörösberényhez tartozott és szőlőművesek lakták, főleg Veszprém kereskedőinek és iparosainak volt itt szőlője. Először a szomszédos Szetnkirályszabadja, majd Vörösberény területéhez csatolták. 1909-­ben alakult át nagyközséggé, és a Balatonalmádi nevet kapta, így Almádit az északi part legfiatalabb helységének tekinthetjük. (1847-­ben még csak 20 lakosa volt 11 nő és 9 férfi, ma már köröbelül 8600, de az arány megmaradt.) Egy 1840­-es térképen már, mint szőlőhegy szerepel, présházakkal, de a fürdőhellyé alakulása csak 1877­-ben kezdődött. Brenner Lőrinc, veszprémi építész ekkor 12 kabinból álló fürdőt létesített. Ezekben az években vezették be a Kneipp­Rikli néven ismert gyógymódot, és ez vetette meg Almádi fürdőkultúrájának alapját. Az akkor épített, szellős, légsátraknak nevezett faépületek lényege, hogy a levegő rácsos, üveg nélküli ablakon nyáron átlengett, friss levegőt tartva ezzel a szobában. A gyógymód lényege a friss, tiszta levegőn való tartózkodás volt. (Záporok, esők esetén ez nagy gondot okozott, könnyen beázott a "légsátor".) Almádi első fürdőorvosa dr. Lenkuj Vilmos volt, akinek munkássága révén Almádi fürdőélete fellendült. Ezt jelzi, hogy Almádinak 1880-­ban már 216 lakosa volt, igaz ők többnyire szőlőmunkások, kőfaragók és kőfejtők voltak. A Kneipp­Rikli féle gyógymódot, mely akkoriban nagyon divatos volt, 1901-­ben már 300 személy részére tudták biztosítani, mellyel Almádi országos nevezetességre tett szert. A fürdőélettel megindult a tudományos kutatás is, dr. Lóczy Lajos indítványozására. 1880­-ban hozzáláttak a kikötő újjáépítéséhez, 1908-­ig a vendégek zöme Siófokon keresztül gőzhajóval közelítette meg Almádit. 1889-­től Almádi kiinduló pont lett a rendezett hajóutakban, melyeket Füredre illetve Keszthelyre indítottak.

   1883-­ban Vághely Dezső tervezte és építette meg egyetlen év alatt (!) a Szetnkirályszabadja - Vörösberény - Almádi országutat, így Veszprém közelebb került a Balatonhoz, és Almádihoz. (A Szentkirályszabadja - Veszprém útvonal akkor már régóta meg volt.)

   A veszprémiek, akik addig különös előszeretettel létesítettek Almádiban szőlőskerteket, az 1884-­es filoxéria járvány után a Balatoni Szövetség kezdeményezésére­ szőlő helyett inkább villákat, nyaralókat kezdtek építeni. Az 1890­es években (1889) kezdődött meg Almádi parkosítása, fásítása. Ekkor alakították át a part szélén fekvő 40 holdnyi ingoványt virágzó ligetté. Nagy fáit 1903-­ban ültették. (A parkot 1977. július 1.-­től természetvédelmi területté nyilvánították, ez a mai Öregpark.) Az 1908-­ban megépült Győr­ alsóörsi vasút révén egyszerre három állomása lett Almádinak, és ezzel fejlődése ugrásszerűen megindult. Akkor még létezett a Balatonalmádi ­- Veszprém vasútvonal is. A Balatonalmádi Fürdő és Építő Rt. megalakulása is kedvező hatással volt a község fejlődésére. Az egyik 1904-­es Almádi újság hírt közöl egy úszóversenyről, melyet 1 év múlva a Balatoni Kör országos versennyé bővített. Atlétikai, evezős, tenisz szakosztályok alakultak, melyek a későbbi években Almádit a Balaton első sportközpontjává emelték. Almádi fejlődését mutatja, hogy 1910-­ben már 616 fő a lakosság száma. Negyed század múltán, 1936­-ban a lakosság száma majdnem a háromszorosára nőtt 1571 lett, s ami érdekesség, hogy évente 10000 fürdővendéget fogadott.

   1910-­ben létrehozták a községben a Zsófia Gyermekszanatórium Egyesület első balatoni üdülő telepét, mely 500 gyermek számára biztosított férőhelyet.

   Fontos lépés volt 1929­-34 közötti nádtalanítás, mely részben a fürdő kellemsebbé tételét szolgálta. A fürdőhelyre 1925-­ben vezették be a villanyt, 1927-­ben épült az első nagyobb szabású strand, melyet 1945. utáni években, majd 1964-­ben még bővítettek, és ezzel az egyik legszebb és legnagyobb strand lett a Balaton északi partján.

   1942­-ben épült a Remete­völgyi forrásból táplálkozó vízhálózat, 1960-­ban a Malom­völgyi forrásokat is bekapcsolták, és egész Almádit közművesítették. 1970-­ben pedig a korábbi nagyközséget, Vörösberényt, Almádihoz csatolták, nagyközség lett. Az autóbusz állomást 1976-­ban építették, a vasút állomást 1963-­64­-ben korszerűsítették.

   Balatonalmádi régi határai pontosan megegyeztek a mai határokkal, melyek évszázadok óta semmi változáson nem mentek át. Ma Almádi 4 részből áll: keleten: Budatava, nyugaton: Káptalanfüred, északon: Vörösberény alkotja, melyek mára nagyjából egybeépültek. Újabban Szentkirályszabadját is idesorolják.

   Bármelyik oldalról közelítse is meg valaki a festői fekvésű Balatonalmádit, annak zöldellő hegyoldalai és kies völgyei szétszórtan épült villáival, a Balaton csendes, máskor pedig hullámos vízével változatos és lebilincselő képet nyújtanak a szemlélőnek. Éghajlatát három tényező alakítja: a vidék földrajzi helyzete és domborzata változatos volta, a Balaton víztükre. A Balaton vize ha kicsit is, de befolyásolja a közeli falvakat, mely a csekély középhőmérséklet ingadozásban mutatkozik meg. A terület fekvése miatt jellemzője az északi szél ami a fürdőzőket könnyen besodorhatja, s a Bakony felől jövő hirtelen viharok. Almádi azonban a körülötte lévő dombok jóvoltából szélárnyékos helyen fekszik. Nyáron itt a levegő tiszta, kellemes, kevés csapadék hull, mely az alacsony páratartalmat biztosítja.

   Partja iszapos, mely iszapnak gyógyhatása van, ellentétben a déli parttal, mely homokos.

   Fontos megemlíteni a vörös permit homokkövet, melyből régebben és mostanában is házakat, kerítéseket építenek.